Blog

Tavaszi gyepápolás

A tavaszi gyepápolás 5 fontos szabálya

Problémás feladat, hogy a gyep egész nyáron üde, egyenletes és smaragdzöld legyen. Ehhez sok munkára, illetve ráfordításra van szükség. A szép gyep bizony nem olcsó!

Végre kitavaszodott, a réteken és a legelőkön kizöldült a fű és a kerti pázsit is üde zöld a lehullott eső és a változékony, hűvös idő hatására.

Mit kell tennünk, hogy a gyep szép, ápolt legyen?
Kissé szégyenlem, de mégis elmondom az ezzel kapcsolatos ósdi történetet, amely úgy szól, hogy az amerikai turista megcsodálja a ködös Albionban általános pázsitot és azt kérdezi az angol kertbarátjától: mi a titka az egyenletes, smaragdzöld legyen? Semmi különös, feleli a kérdezett – csupán 300 éven át kell nyírni!

1. Rendszeres nyírás!

Hát, igen: a nyírás! Ollóval, kézi vagy motoros fűnyírógéppel nyírhatjuk a gyepet, de a szerszám éles legyen, hogy elvágja és ne szecskázza fel a fűszálakat. A gyepet minden héten nyírni kell úgy, hogy a megmaradt tarlón a fűszálak 4-5 cm hosszúak legyenek. A kaszálék nem maradhat a gyepen, azt vagy a gép szedi fel, vagy magunk gereblyézzük össze. A kaszálék a komposztot gazdagítja, de ahhoz, hogy gyorsan elkorhadjon össze kell keverni egyéb szerves kerti hulladékokkal.

Az őszi telepítésű, fiatal gyepet ajánlatos a nyírás után meghengerezni, mert ez elősegíti a fűtövek bokrosodását, minthogy a gyepet alkotó fűfélék minden szárcsomónál képesek gyökeret fejleszteni.

2. Bőséges öntözés

A mi, aszályosra hajlamos klímánkon a rendszeres és bőséges öntözés elengedhetetlen követelménye a szép pázsitnak. Lehetőleg este, (automata öntözőrendszerrel éjjel) öntözzünk, de feltétlenül kerüljük el az öntözést napsütéses időben, mert akkor igen nagy a víz párolgási vesztesége.

3. Tápanyag-utánpótlás

A rendszeresen nyírt gyep igen sok tápanyagot veszít, ezért most tavasszal, feltétlenül szükség van a trágyázására.

4. Figyeljünk a gyomokra!

Nincs olyan gyep, amelyben ne jelennének meg a gyomnövények. Ezek közül a legagresszívebbek a tarack, a moha, a gyermekláncfű , a széles levelű útifű, újabban pedig a madársóska. Keskeny pengéjű gyomásóval vagy vegyszerrel szabadulhatunk meg tőlük.

5. Levegőztessük a talajt!

Az idősebb gyepek felújítása el sem képzelhető levegőztetés nélkül. Erre most már kiváló kézi és motoros gépek állnak rendelkezésre, amelyek meglazítják az öntözés és a taposás következtében megülepedett talajt. A módszer nálunk még nem elterjedt, érdemes kipróbálni!

Aki mindezt teljesíti, az bízvást örülhet a szép pázsitjának! És május közepéig még lehet új gyepet is telepíteni!

Forrás: BálintGazda

Mire figyeljünk a kertben, Februárban!

A lombhullató fák – de különösen a gyümölcsfák – jóllehet a lombhullás óta nyugalmi állapotban vannak, egyáltalán nem érzéketlenek az időjárás szélsőségeivel szemben.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a téli zimankós hideg csak akkor tesz kárt a termőrügyekben, ha a hőmérséklet -15 fok alá csökken. Egyébként ebben az időszakban csak az ónos eső okozta jégpáncél veszélyezteti a termőrügyek épségét.

A növények mélynyugalmi állapota január végén, február elején ér véget.

A népi hagyomány pálfordulásnak (január 25.) nevezte ezt a kritikusnak vélt napot és a gazdaemberek azt tartották, hogy ha a télire eltett élelem és takarmány fele még megvan, akkor nincs baj: a család és az állatállomány kitelel. Pálnak fordulása, fél tél elmúlása – szólt a bölcs mondás.

Nárcisz

Februárban azt kívánom, tartson még ki a tél!
Február elejétől előbb a csonthéjasok, később az almástermésű fák kezdenek ébredezni. Megindul a gyökértevékenységük, vizet vesznek fel a talajból, a sejtjeik megduzzadnak, állományuk hígabb lesz, aminek következtében könnyebben megfagy. Ilyenkor egy átmeneti meleg időszak utáni fagyhullám katasztrofális lehet, a kajszi, az őszibarack, a mandulafák termőrügyeinek a szövetállománya elbarnul, ezekből már nem lesz virág és abból gyümölcs. Azt kívánom, hogy tartson még egy kicsit ki a tél és akkor érkezzék el a tavasz, amikor a tél visszatérésére már nem kell számítanunk.

Mikor érdemes palántázni?
Az előrelátó kertész már beszerezte a tavaszi vetéshez szükséges magvakat és gondol a zöldségfélék és a virágok palántázására is.

Palántázni azokat a hosszabb tenyészidejű zöldségféléket érdemes, amelyek közvetlenül az állandó helyükre vetve csak későn érlelik be a termésüket vagy egyáltalán nem érnek be. Ha viszont a 6-8 hét alatt növényházban vagy fóliasátorban felnevelt palántákat a fagyveszély elmúltával ültetjük ki a szabad földbe, akkor ezzel meghosszabbítjuk a vegetációs idejüket, több és jobb termést takaríthatunk be róluk. Palántázással termeljük a káposztaféléket, a karalábét, az uborkát, a dinnyét, a cukkinit, a paprikát, a paradicsomot.

Milyen palántákat válasszunk?
Néhány éve még minden bizonnyal arra bíztattam volna az olvasót, hogy maga nevelje erőteljes, egészséges palántáit, most azonban már a kereskedelem nagy választékban kínál palántákat, tehát csak annak ajánlom a palántanevelést, akinek ez a munka nem fáradság, hanem alkotó szórakozás. Arra azonban ügyelni kell, hogy zömök, sötétzöld levelű, fehér gyökérzetű, lehetőleg edényben előnevelt palántát ültessenek, mert ezek jobban átvészelik a környezetváltozás (az átültetés) stresszét.

Aki olyan előrelátó volt, hogy a tavalyi mángoldvetését nem ásta ki, hanem a földben hagyta és betakarta lehullott lombbal vagy szalmával, lekaszált fűvel, az most letakaríthatja a takaróréteget, amely alatt máris zöldelnek a friss mángold levelek. Ezekből remek, vitaminokban gazdag főzeléket lehet készíteni. Az öreg tövek persze áprilisban már szárba mennek és kevés levelet hoznának, ezért ki kell szedni őket és a helyükre más zöldséget lehet ültetni.

Forrás:

KÁROS VAGY HASZNOS ROVAR A BODOBÁCS?

Nincs olyan kert, házfal vagy járda, ahol ne jelenne meg minden évben tömegesen a verőköltő bodobács. Piros színéről és jellegzetes mintájáról könnyen felismerhetőek, sokan nem tudják azonban, hogy egyáltalán nem kártékonyak, és csak azért mozognak csoportosan, mert telelőhelyet keresnek.

A verőköltő bodobács, másnéven suszterbogár egy nagyon elterjedt faj Európában. Habár a poloskák alrendjébe tartoznak, abban azonban eltérnek tőlük, hogy nincsenek bűzmirigyeik és nem tudnak repülni sem. Piros alapszínéről és jellegzetes mintájáról könnyen felismerhetőek.

A bodobács kifejlett alakja telel át a földben, majd a telelést követően tavasszal jönnek elő, ilyenkor azonban nagy mennyiségben jelennek meg és igen feltűnőek. Párzás után a petéket a talajra rakják, amiből a lárvák júniustól folyamatosan kelnek ki. A lárvák hasonlóan az imágóhoz szintén piros alapszínűek, azonban a mintázatuk, még nem olyan összetett. A verőköltő bodobács nem tartozik a kártékony rovarok közé, telelőhelyet keresve mozognak tömegesen, a házfalakon, járdákon és párkányokon pedig rendszeresen megtelepszenek a napsütésben.

Táplálékuk elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de szükség esetén megeszik a papsajtot, akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is. Habár táplálkoznak a fent említett növényekkel, nem kártevők, hanem inkább hasznos rovarok, eltakarítják ugyanis a hulladékokat, és olykor az apró rovarok, hernyók, giliszták nedveit szívogatják.

Forrás: Agrárszektor

Hogyan kell metszeni a futórózsabokrokat?

Bálint Gazda cikkeiből szemezünk, hiszen nagyon sok hasznos tanáccsal látott el minket!

READ MORE